25 éve végzett a Hám János Római Katolikus Iskola első évfolyama
A kerek évfordulók okot adhatnak arra, hogy kicsit megálljunk, visszatekintsünk, megemlékezzünk, esetleg ünnepeljünk – Az alábbiakban Kinczel István plébános írását olvashatják.
Az 1991-ben alakult Szatmári Római Katolikus Szemináriumi Líceum (ma Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum) első évfolyamának diákjaiként mi is ezt valljuk. Sőt, 20 éves érettségi találkozónk óta, ha nem is teljes létszámban, de az itthon maradtak és az éppen itthon tartózkodók évente találkozunk.
Ebben az évben 25 éve annak, hogy veterán csapatunk életének egy mérföldkövéhez ért, ahol legtöbbünknek elváltak az útjai. A negyed évszázados évfordulót méltón szerettük volna megünnepelni, megemlékezve mindazokról, akik iskolánk alapításánál bábáskodtak, meghívni azokat, akik utunkon kísértek, köszönetet mondani, néhány órát együtt tölteni, hálát adva a templomban, ahol 25 évvel ezelőtt is tettük, majd pedig egy kávé, üdítő mellett elbeszélgetni. Mint sok minden mást, a járvány ezt is felülírta. Mégis úgy döntöttünk, hogy szűkebb körben, egyszerűbb keretek között, de megtartjuk találkozónkat.
Harmincan érettségiztünk 1995-ben, s ebből augusztus 1-jén, szombaton tizenhárman a híd melletti katolikus temető bejáratánál gyülekeztünk jubileumi találkozónkra, hogy hálánk és elismerésünk jeléül tiszteletünket tegyük nm. és ft. Reizer Pál iskolaalapító püspök és ft. Merk Mihály első osztályfőnök, lelki vezető sírjánál. A Zsidókhoz írt levél buzdítása ebből az alkalomból kiemelt aktualitással bír számunkra: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13, 7–9)
Összejövetelünket a Sárerdőn folytattuk szerény ebéddel, személyes beszámolókkal eddigi életutunkról. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy jövőre, ha egy év késéssel is, szeretnénk méltóképpen megünnepelni e kerek évfordulót, esetleg összekötve az iskola alapításának 30. évfordulójával, amelyen reményeink szerint a távolabb élő társaink, valamint egykori tanáraink is jelen lesznek.
